Csendháborítás társasházban: most lett elegem!
Egy rossz szomszéd mindig komoly fejtörést okoz.
Legyen a szomszéd techno-rajongó, önjelölt énekes vagy táncművész, ha saját otthonában gyakorolja az előbb felsoroltakat, bizony nemcsak ő élvezheti ki az ezekkel együtt járó hanghatásokat.
A társasházban történő egymás mellett élés rendkívül kényes tud lenni minden ottlakó számára. Persze lakóközösségen múlik, viszont általában nincs olyan, hogy egy-egy lakót ne bosszantaná fel a szomszédja bizonyos, mások számára is érzékelhető cselekvése, szokása.
Miről is beszélünk? Manci néni hangosan üvölteti a tévét; a fiatalok folyamatosan cigiznek a szomszéd erkélyen; az egyedül élő, ritkán hazalátogató tulajdonos otthonából kellemetlen illatok terjengenek: mind olyan, ami hosszú távon mérgező hatással lehet a többi lakó életére.
De mi is a túl erős hangerő? Honnan tudja, meddig elfogadhatóan zavaró egy-egy hanghatás?
A válasz (néha) egyszerűbb, mint ahogy gondolná: kérdezze meg a többi falszomszédot, hogy őket zavarja-e, tapasztalják-e a tényezőt? Ha lehetséges, minél több szomszédot kérdezzen meg, hiszen mindenkinek más-más a tűrőképessége bizonyos ingerekkel szemben (pl. egy nagyothallót kevésbé zavarja a szomszédok hajnalig tartó zenélése, ordítozása).
Ne felejtse el azt sem egy-egy zavaró tényezővel szembeni leszámoláskor, hogy kivel „áll szemben”:
mielőtt még jogi útra terelné az esetet, feltétlenül kérje meg a zajkeltő tulajdonost, hogy változtasson szomszédjai számára zavaró szokásain.
Egy nagyothalló idős hölgy talán észre sem veszi, milyen hangosan üvölteti a tévéjét, amíg nem mondják meg neki stb. stb.
A lényeg az, hogy minél konstruktívabban álljanak hozzá a témához. Simán elkerülhető harmadik fél beleavatkozása, ha értő fülekre talál, és higgadtan tálalja mondanivalóját.
Mit tegyen akkor, ha szomszédja (többszöri) felszólítás után sem szünteti meg a zajforrást?
Ha valami zavarót észlel, azonnal cselekedjen: csöngessen be, kérje a zavaró tényező kiiktatását újra, főleg ha az jelentősen akadályozza otthoni pihenésében, elfoglaltságában.
Vizsgálja meg a tényezőt:
szándékos vagy nem szándékos a zajkeltő szempontjából a zavaró cselekvés?
Vegyünk egy példát: a heti egyszeri hajnalig tartó bulizás nem feltétlenül létszükséglet, a kisgyermek padlón rohangálása viszont nem tudatos. Persze a kákán is lehet csomót keresni, de objektíven vizsgálva az esetet beláthatjuk, hogy amíg a bulizók tisztában vannak a lakóközösség nyugalmának megzavarásával, addig egy kisgyermek nem szánt szándékkal okoz (esetleges) fejtörést a szomszédoknak (persze ha nagyon zavarja, nem árt a szülőknek szólnia).
Most pedig álljunk meg egy pillanatra, és tekintsük át-foglaljuk össze, milyen problémákkal találkozhat társasházban, amiket szükség esetén a jog eszközével is lehet orvosolni:
- hangos zene, éneklés (lehet akár hangszeren való gyakorlás: hegedű, basszusgitár stb.)
- a ház vázszerkezetét rezegtető fizikai hatások, amelyek zajkeltéssel járnak (ugrálás, táncolás, tornázás)
- hangoskodás, veszekedés (rendszeres, hosszabb időtartamig tartó esetek)
- állattartással járó zajok (ugatás, madárcsicsergés stb.)
- felújítási, lakberendezési munkálatok hangjai (fúrás, kalapálás stb.)
Tehát amennyiben a felsoroltak okoznak Önnek folyamatos fejtörést, feltétlenül kérjen segítséget a hatóságtól, hivatalos szervektől. Egy-két alkalom esetén még nem javallott a jegyző közbelépése, azonban rendőri közbeavatkozást bármilyen esetben kérhet, ha Ön nem tudja a forrásszemélyt a zaj megszüntetésére bírni.
