Költözés vidékről Budapestre
Aki egy bizonyos városban született és ott nőtt fel, annak valószínűleg nehéz elképzelni azt, hogy milyen lehet egy teljesen más környezetbe kerülni.
Mi az, ami első körben szokatlan lehet a felköltözést követő első hónapokban?
Persze nem arról van szó, hogy szédülünk a betonon és a mozgólépcsőkön, hanem arról, hogy fővárosunkban jóval zsúfoltabb a tömegközlekedés, illetve néhány kivételtől eltekintve a zsúfoltsággal bizony együtt járnak a türelmetlenebb, stresszesebb fajta embertársaink is. A tömegközlekedés, illetve a városban való tájékozódás amúgy is megér egy misét: a legtöbb városban, ha azt látjuk, hogy térképpel bóklászik valaki, akkor jó eséllyel kiszúrjuk, hogy turista.
A fővárosban azonban nem ritka látvány, hogy hónapokkal a felköltözés után is gondot okoz egy-egy hely hatékony megtalálása - bár az utóbbi években az okostelefonok és a hozzájuk tartozó GPS / térkép kombináció már komolyabb lehetőségekkel ruházza fel felhasználóját. A fővárosi busz / villamos / troli / metró kombináció is feladhatja a leckét - ha rossz irányba szállunk fel a kívánt járműre, az bizony nettóban akár egy órás kiesést is okozhat. Az autós közlekedés sem egyszerű: mindenki dudál, rohan, a parkolóhely-keresés is eléggé stresszes tudni lenni, a kerékpárosok egy része pedig mintha mentesnek érezné magát a KRESZ alól - persze azért az autósok közül sem panaszkodhatnak néhányan, amikor vezetés közben a telefonjukkal foglalkoznak a forgalom figyelése helyett.
Nem egyszerűbb kérdés a szállás keresése sem. Szinte közhely, de ez a valóság: az Airbnb szolgáltatás itthon elterjedése bizony az albérletárakon is kifejtette "áldásos" hatását. Az albérletek vagy drágák, vagy messze vannak a központtól, szerencsétlenebbik esetben pedig mindkettő. Saját lakásra pedig ember legyen a talpán, aki félre tud tenni annyit a fizetéséből, hogy az X éven belül reális opció legyen.
Ha túltettük magunkat a közlekedés, tájékozódás és szállás problémakörén, akkor jönnek az árak: a szabadidő eltöltése, szórakozás, és a szolgáltatások igénybevétele bizony nem éppen pénztárcakímélő, így aki Budapesten kívüli árakhoz van szokva, az könnyen meglepődhet, amikor "benyújtják" a számlát. Persze nem arról van szó, hogy a budapesti Tescoban (mármint az egyikben a sok közül) drágább tíz deka párizsi, mint 100 km-rel délebbre; hanem arról, hogy nem nagyon érdemes sehová beülni egy (vagy inkább több) ötezressel kisebb címlettel a zsebünkben beülni.
Ennyire rossz lenne a fővárosban élni? Dehogy!
Ha másról nem is ejtünk szót, akkor az irdatlan mennyiségű látnivalót, amelyet Budapest és környéke magában rejt, meg kell említeni. A vidékhez szokott embert egyszerűen magához láncolja a főváros szépsége, és bár ott is ugyanannyira elhanyagoltak az épületek, utcák, mint bármely más magyarországi városban, az újdonságokból nem egyhamar fogy ki az ember. És persze, ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor be kell ismernünk: az érvényesülés, a lehetőségekhez és az azokhoz kapcsolódó (anyagi és egyéb) sikerek a legalapvetőbb motivációk, amiért egy más városban született / nevelkedett ember maga mögött hagyja szülőhelyét, és hagyja, hogy magába szippantsa a Budapest által nyújtott pezsgés.
